X. - A diplomata feketemágus(ok)

A hatodik fejezetben (A tuti tipp) Irish és Bella a sövény egyik oldalán hallgatóznak, míg a másikon az ominózus csoport társalog - többek között a politikáról is.

A történet szerint a Minisztérium igazgatója Dippet, aki ingatag jellem: hajlik rá, hogy Denemnek és Dumbledore-nak is igazat adjon. Könnyen kitalálható, hogy mi lesz ebből - totális zűrzavar az oktatásügyben. Ugyanis amíg az Ellenálláspártiak és Dumbledore követői egymást marcangolják a törvényhozásban, a végrehajtásban, az igazságszolgáltatásban, az Aurorparancsnokságon, a Wizengamotban, addig a két fő ellenlábas az oktatásügyi reformokban látja a győzelem kulcsát (és nem is tévednek). Intrikák, lefizetések, hazugságok. Röviden.
További felvilágosítás a negyvenedik fejezetben (Politika) olvasható a helyzetről, ha nem emlékeztek :)

Bár szerintem JK-nél is jelentős szerepe van a politikának, de ott az legyalulható erőszakkal. A TCE-ben olyan patthelyzet állt elő, amelyben senki sem képes eltörölni a színről a másikat. A jó kapcsolatok mindennél többet érnek, az ékesszólás kincs.

Dumbledore és Denem mellett újabb erő Grindelwald, az egyensúly, aki mindkét oldalnak barátságot hazudik, holott csak a saját érdekeit nézi - vérbeli opportunista. Grindelwald Dippet legújabb kedvence, miután Dumbledore-t letaszította a székből Denem, akit meg Dumbledore mártott be, és így tovább... Grindelwald a nevető harmadik, vagy legalábbis ezt tervezi. Nem tud azonban a gyűrűről, ami megnehezíti a dolgát.

Láthatjuk tehát, hogy aki a Minisztériumot uralja, az uralja egész Angliát, az törvényen kívülre rekeszthet bárkit. Mindhárom oldalnak vannak támogítói, de senki sem olyan meggyőző, mint a trió. Jelen pillanatban azonban mind Denem, mind Dumbledore messze áll a tűztől, Grindelwald terve pedig, hogy kijátsza őket egymás ellen, sínen van, mélyíti a konfliktust.

Ezt nektek! A mágusvilág csak bámul, mint egy csapat sügér.

Vajon honnan ismerős a szituáció?
(Csak nem a magyar politikából??? Á, dehogy. Minden egybeesés csak a véletlen műve, és nem vagyok felelősségre vonható. Ennyit erről.)

IX. - Denem professzor a R.-ban

És most bizony nem a híres varázslóiskolát rejti az a bizonyos R. Nem bizony.

Hanem egy közönséges (na, jó, azért elég jó) mugli oktatási intézményt, a pesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumot (és Általános Iskolát), illetve röviden a Radnótit. Mint azt kitalálhattátok, én itt tengetem mindennapjaimat.

Történetünk kezdetén Denem professzor még korbeli zavarokkal küzd (l. előző bejegyzések), nincs kialakult személyisége, nincs semmilyen stílusa. Nem tudtam őt konkrétan ábrázolni, nem tudtam, milyen ember, milyen tanár. A második fejezetben ugyan egy tanóra elejét láthatjuk, de ezzel nem voltam elégedett.

Sokat szenvedtem Denemmel, sokáig nem is szerettem nekiülni a TCE-nek (eretnekség?), éppen ezért. A sztori tengett-lengett, nem fogta össze semmi. Aztán - abrakadabra! - megszületett Denem professzor, mint valami homonculus a lombikból. A hasonlat nem véletlen, ugyanis a modellem a kémiatanárom volt.

Nem egy napba került, hogy megtaláljam benne azt, amit a fichez kerestem.

Először talán öntudatlanul lopózott be a sztoriba a karaktere: ha jó tanárt kerestem, rá gondoltam. Mikor lelebegett a papírtantusz, igyekeztem elidegeníteni egymástól az élő embert és a szereplőt, nem akartam totális hasonlóságot, nem akartam, hogy bármi korlátozza a képzeletemet. Mindenesetre Denem fő jellemzői, mint tanár (és mint ember), szinte egy az egyben az övéi: pontos, széleskörű tudás, fölényes, higgadt, kikezdhetetlen stílus, cinikus hangnem, sziporkázó, de gunyoros humor, ezek mind olyan dolgok, amelyeket a létező személytől lestem el, és amelyek tökéletesen passzoltak a képzelt alakra. Szellemes, szórakoztató ember, lehet imádni és utálni, de azért mindenképpen tisztelni kell.

Hát hozsánna néked, kémia- és fizikaszertár ura.

És kösz a cigis tippet.

VIII. - Mi a franc az a vezetőszál? - Avagy mit is lehet Denemmel SVK-fakton tanulni

Irish ugyan bájos-kedves-aranyos lányka volt a képzeletemben, de az SVK-osztályelsőségéből nem engedtem. Értsen a lány, amihez kell, és pont.

Igen ám, de a szakirodalom (Rowling) igencsak félvállról veszi az SVK-t: minden évben más tanítja, nem tanulnak semmit, ennyi, kész. Mógus és Lockhart mesedélutánt, Lupin Legendás Lények Gondozását, Mordon gyilkolást, Umbridge olvasást tanít, Piton óráiról pedig kb. csak annyit tudunk, hogy tanulnak nonverbálisan varázsolni.

Huh. Bőséges anyag, ha egy hetedéves mardekáros SVK óráira vagyok kíváncsi, amelyeket mellesleg a kor (egyik) legnagyobb feketemágusa tart, ugye? De az ilyen apróságokon nem szabad fennakadni, JK végső soron nem receptkönyvet írt, amiben minden egyes percről, lépésről pontosan beszámol, hanem regényt, ami tele van kisebb-nagyobb lyukakkal.
Ezeket aztán a magamfajták próbálják pótolni...

Be kell, hogy valljam, a mágiaelmélete a ficnek hosszú fejezeteken át számomra sem volt világos... illetve, hogy pontosabban fogalmazzak, nem volt fontos. Nagyon hirtelen álltam neki a TCE-nek, az a nagy igazság, és ez sok-sok hibát szült, amit így visszanézve fájlalok. Gondolkodom rajta, hogy újraírjak-e fejezeteket - de erről majd máskor.

Vissza az SVK-hoz: Denem óráit először Pitonéból próbáltam felépítgetni több-kevesebb sikerrel. A téma tehát (úgy-ahogy) megvolt, de végül túl szegényesnek bizonyult. Nem akartam új bűbájokat, átkokat kitalálni, mint más alkotók, mert ezt elcsépeltnek, sekélyesnek éreztem (és ha már AU, akkor legyen teljesen az...), és nem is jutott eszembe semmilyen jól hangzó név - így hát nem új varázslatokra, hanem új mágiaágakra volt szükség. A nevek készen álltak (auromágia, lélekmágia, elementális és elemi mágia, stb.), csak a tartalom hiányzott.

De erről később, maradjunk az SVK óráknál.

VII. - Irish színre lép

Irish, amikor a rivaldafénybe került, eredetileg sokkal keményebb és kötözködőbb alak volt, igazi vad, kemény csaj, a feketemágia királynője, a család fekete báránykája. Aztán viccesebbnek és értelmesebbnek láttam, ha elesett kis őzikeszemű porcelánbaba lesz (az első verziónak ugyanis nem jósoltam nagy jövőt Denem mellett). Ezen belül viszont sokat gondolkodtam azon, hogy egészen pontosan milyen is legyen: harsány, vagy vicces, vagy szókimondó, vagy okos, vagy bátor, vagy talán kiábrándult? Melyik?

Végül ő lett Irish, a középső lány. Irish, a szürke, Irish, a naiv, a szende, a széplélek, Irish, akit elhanyagolnak, Irish, akinek mindenről van véleménye, még akkor is, ha nem hangoztatja. Irish, aki félszeg, ha hatalom kerül a kezébe, és aki sok más dologban is tökéletes ellentéte Denemnek.

Azonban a fic folyamán Irish felnő, egyre komolyabb-komorabb, érettebb lesz. Ez egy lassú folyamat, igyekszem finoman adagolni, fokozatosan kibontani... meg is gyűlik vele a bajom. A legfőbb problémám az, hogy úgy akarom felnőtté tenni Irisht, hogy közben ne veszítse el azt a bizonyos fokú gyerekességét, amiért megszerettem.

Azt hiszem, ezt ti is szeretitek benne, de javítsatok ki, ha nem :)

VI. - A "ki tudja, mi lesz"-időszak

Ez volt az az év, amikor gyakorlatilag azt sem tudtam, mi lesz a következő fejezetben, meghal-e valaki, lesz-e új szereplő, hová mennek az eddigiek, stb. Valami olyasmi volt, mint a történelemben a népvándorlás kora. A törzsek/szereplők jöttek-mentek, ahogyan kedvük tartotta, nekem pedig vadabbnál vadabb ötletek jutottak eszembe arról, hogy mi lesz majd velük. Itt most röviden vázolnék néhányat, a móka kedvéért.

1. Denem egy mocsok senkiházi, kész Voldemort, csak még emberi alakban. Mollyt kábítgatja, fűzögeti, mire a csaj teljesen elborul, és mániákus lesz (Bellatrix kicsiben). Folyik a vér, mennek a főbenjáró átkok, estébé, estébé. Persze, ez így nem állapot, úgyhogy egy jó kis halomragyilkolós jelenet után Denem és Molly lelécel a Roxfortból. És bumm, így lett az első halálfaló...

2. Delila(h), az Alessianthok fekete báránya a Denem-rajongó. A fic majd az ő életéről fog szólni, hogy miért lett halálfaló, meg ilyesmik. Kevesebb halálragyilkolás, több érzelem. A főhősnő még mindig kicsi Bellatrix.

3. Előre- és visszalépés: két főhősnő, de az egyik Bellatrix. Valamiért nagyon benne gondolkodtam, nem tudom, miért. Szóval Bella és Irish (ő is feltűnt) feketemágusok lesznek, mint ahogyan azt a bálon tervezgették. A kimenetel: a két lány (időközben nő) egymás és Denem ellenségévé válik. Bella nem sokkal a vége előtt meghal, Irish és Denem végső párbajoznak (fantasztikusan hangzik, de egy ennyire gagyi ötletre nem érdemes magyarságot pazarolni), Irish R.I.P., Denem vígan éli tovább az életét. Na, jó, nem vígan, hanem Voldemortként. Szóval a sztori lényege az lett volna, hogy Denem miért vált Voldemorttá. Halomragyilkolás és érzelmek, meg nyál eszméletlen mértékben fordult volna elő.

4. Irish, Molly, és Delila nagy tragédiája (l. Black-nővérek szétszakadása), köszönhetően Denemnek, aki a nevető negyedik lesz. Júúúj, mennyi nyál lett volna benne...

5. Dumbledore is beugrik a levesbe, Miniszter lesz belőle. Puff, Denem besuttyan az Azkabanba, ahonnan aztán ki is jön, mert mit neki néhány dementor... és ellenállás, meg nagy csaták, meg ármány, intrikák, meg minden, ami kell. Ez az ötlet a roxforti gyilkosságokkal kezdődött, amit Dumbledore azért csinált, hogy rákenhesse Denemre.

6. A szokásos. Molly/Denem, csupnyál lávsztori. Röviden: "Neee, Tom, ne legyél feketemágus!" és a többi. Egy rakat van belőle a Merengőn.

A sok ötletből azonban végül kibontakozott egy új sztori, azzal a főhősnővel, akivel a legkevésbé kalkuláltam: Irishsal.

V. - Főhősnő kerestetik!

Hiszitek-e, vagy sem, mindegy; de az első három fejezet után még mindig nem volt fix főhősnőm. (Mint látható, nem készültem túl sokat a TCE megírására. Akkoriban még csak nem is Wordbe dolgoztam, hanem a szövegdobozba a Merengőn, és helyben alkottam, amikor éppen időm akadt rá... nem is nagyon volt internetünk, úgyhogy a feltöltések között néha egy negyedév is eltelt... ijesztő, ugye? :D)

Az első két fejezetben eljátszadoztam Lily gondolatával, de aztán nagyon elcsépeltnek hatott, úgyhogy más vizekre eveztem... és ki tudja, hogyan, eszembe jutott Molly Weasley. Hohó! Molly! Tökéletes!

Kár, hogy JK-nél nem szeretem. De azért Molly!
(Aki nem Prewett, hanem Alessianth. AU, emberek.)

Aztán volt egy fejezet (eltűnt a szövegdobozban, de nem kár érte), ahol feltűnt Irish, mint Molly nővére és Denem titkos csodálója. Egyelőre nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, gondoltam, majd kibukik, amikor Molly lelécel Denemmel.

Nem így lett, de erről majd holnap.

IV. - Az a bizonyos fiatalítás

Már leájulhattatok a székről a logikai gikszerről olvasván, de azért jó, hogy megint itt vagytok. Így ugyanis megtudhatjátok, hogy mindez Irish miatt volt. (Hogy ő hogyan jött, arról később.)

Ugyanis miután körvonalazódott a fejemben az oly sokáig tagadott, ún. "romantikus" szál, felmerültek az időbeli problémák; ez a bizonyos szál eléggé behatárolta mind Denem, mind Irish életkorát. Ugyanis voltak alapelveim, amelyekből semmiképp sem akartam engedni.

1. Tizenhárom évnél nem lehet több köztük, ha össze akarom hozni őket akár egy kis időre is.
2. Irishnak heted-, de legalábbis hatodévesnek kell lennie, különben hogyan is kezdhetne Denemmel?
3. Denemnek már végig kellett vinnie egy évfolyamot, tapasztalt tanárnak kellett lennie (maradványelem a "negyvenes éveiből" :D).

[Ebből aztán következik, hogy Denem megfiatalodásával a barátai is fiatalodni fognak; de ennek következményeit ekkor még nem láttam (sajnos). Ennyi a nagy magyarázat ^^] Első körben Irish tizenhét, Denem pedig huszonnégy lett. Egészen addig, amíg a bálon megjelenik, huszonnégy. Aztán a sövényes jelenetnél (A tuti tipp) leesett a tantusz: mi van?

Voldemort nagyúr huszonnégy éves?!

És ripsz-ropsz öregedett öt évet. Még éppen nem harminc, még pont a határon belül van - de nem érdekel, legyen harminc, csak ne huszonnégy! Mire azonban feleszméltem, addigra Natalie-nak gyerekei voltak, meg egy baráti-szerelmi szála Denemmel (ez utóbbi feltételezi, hogy a nő a fiatalabb), Druella pedig Aurora húgaként jelent meg (akiről tudjuk, hogy két évvel kullog Denem mögött).

Erre a problémára is van megoldástervezetem (mint valami jó politikusnak XD), de azért még gondolkodom, hátha eszembe jut valami értelmesebb is...

A holnapi viszontlátásra.

Helyzetjelentés

Megszakítanám a történetet egy rövidke összefoglalással, ami részben a TCE-hez is kötődik.

Kérdezték egy páran, hogy mikor lesz új fejezet, meg ilyesmik. Erre a kérdésre általában úgy válaszolok, hogy "én is szeretném tudni", ami ugyebár arra utal, hogy fogalmam sincs, amikor kedvem lesz írni. Mivel azonban ezt a blogot elvonási tünetek enyhítésére találtam ki, arra gondoltam, bizonyos időközönként írok helyzetjelentéseket is, hogy tudjátok, hol járnak a ficeim. Hátha az egyik megtetszik :)

Álljon hát itt a mai helyzet:
HP ficek
TCE: az új fejezetből másfél oldal van kész. A csapatok az elemi mágiával foglalkoznak Ligera Ala illetve Mikayla Mandrake vezetése alatt. Irish majdnem megöli magát, de furcsa lovagja megmenti őt. Eddig ennyi.

Rabló-pandúr: közel a feltöltés, akár még ma is megeshet, hogy felkerül a második fejezet. Hmmm... vagy már feltettem tegnap? Ezt meg kell néznem :D

Egyéb történetek
Dinasztiák: ezen a héten valószínűleg lesz újabb fejezet, bár még csak fél oldal van kész. Lesz Katalin & Tamás, Farkas Bernadett, és a Valla famíliáról is megtudunk néhány dolgot. Hunyadiék pihengetnek egy kicsit így, a harmadik fejezet tájékán ^^
A verseimről nem nyilatkozom, teljesen random időpontban töltögetem fel őket... nemrég felraktam egyet, talán ezen a héten jön egy újabb.

Jelen pillanatban ennyi :)

III. - Egyszer volt, hol nem volt... de mikor???

A történet elméletileg (és gyakorlatilag :D) 1956-ban játszódik; de ez nem volt mindig ilyen világos. A kezdet kezdetén egy teljesen ismeretlen környezet volt a cél - aztán úgy döntöttem, jobb lesz (vagyis humorosabb és befogadhatóbb), ha "ismert" szereplőkkel népesítem be a Roxfortot.
Ez azonban nem kis problémákat vet fel, és az idő a mai napig a TCE gyenge pontja. A történet ugyan AU, de abszolút el kell rugaszkodnunk Rowling kronológiájától, hogy megérthessük. A sztoriban például Andromeda Black és Lily Evans évfolyamtársak, JK-nél pedig Harry és (Nymphadora) Tonks között legalább tíz év van. Andromeda tehát igen korán szült... volna. Itt ugyanis, fájdalom és kínkeserv, de nem fog megszületni Nymphadora. Így tehát nincs is probléma (annyi...)

Sokkal nagyobb baki (bár úgy látom, nem vettétek észre... ha igen, akkor haragszom, amiért nem szóltatok nekem azonnal) Natalie Lestrange és Druella Rosier. Druella legidősebb lánya Bellatrix, tizenhét éves. Natalie-nak is tizenéves gyerekei vannak. A probléma: mindkét nő fiatalabb Denemnél, aki (ebből a szempontból mindössze) huszonkilenc éves. Na, most akkor vonjuk ki a huszonkilencből a tizenhetet... horribilis szám, ha Druellának ennyi idősen kellett szülnie. (Igaz, mi tudjuk, hogy Druella csak huszonhat, de ezzel már ne rontjuk tovább a helyzetet.) Finoman szólva is leányanyák...

De miért is rontottam el ilyen csúfosan, na, ez itt a kérdés.

A válasz több komponensből áll. Amikor még úgy terveztem, hogy Druella, meg még néhányan Denem roxfortos társai lesznek, ő maga még jóval idősebb volt (kb. negyven-negyvenöt), amolyan rendes professzorkorú, ha van ilyen kifejezés (nincs, tudom :D). Akkor meg miért lett fiatalabb?

Holnap megtudjátok ^^

II. - The Charming Evil

A cím (elég egyértelműen) főhősünkre, Tom Denemre utal. Ez talán az "evil" szócskából (=gonosz) rögtön kiderül. Tetszik ez a szó, és már akkor is tetszett, úgyhogy ő lett a fix pont a címben. Eredetileg egy mondat lett volna a cím (pl.: The Evil is Charming) - hiába, akkor még nem sok érzék szorult belém a hangzatos elnevezésekhez -, de (szerencsére) észhez tértem, és megelégedtem a The Charming Evillel. Hogy miért éppen "Charming"? Ki emlékszik már arra? Olyan bűbájosan hangzott... XD

Egyébként pedig be kell, hogy valljam, címadás terén igazi antitalentum vagyok. De erre, gondolom, rájöttetek. Egy szó jellemzi a The Charming Evilt, mint címet.

Bénaaa...

I. - Kezdetek

Mint azt tegnap olvashattátok, Liannától származtatom a TCE alapötletét. Csak az érdekesség kedvéért bemásolom ide a kihívás szövegét, amely megihletett:

"Tartalom: Olyan történeteket szeretnék olvasni, amelyben Voldemort a Roxfortban tanít. Támpontok: 1. Tegyük fel, hogy Dumbledore mégis a Sötét Nagyúrnak adta az SVK állást, amikor a Nagyúr vissza akart térni az iskolába. Vajon ha tanár, akkor ilyen nyíltan kezdi el pusztítani a muglikat? vagy 2. Voldemort és a halálfalók megnyerték a háborút, ebből kifolyólag a Roxfort is az övék. A Sötét Nagyúr valamilyen oknál fogva a Roxfortot akarja irányítani, ezért leghűségesebb csatlósai irányítják a Mágiaügyi Minisztériumot. Mint mondtam, ezek csak támpontok, felőlem akár a Tekergők korában is játszódhat a történet. Műfaja lehet bármi.Csak annyit kérek, hogy lehetőleg ne legyen komolytalan. Remélem, valakinek felkelti az érdeklődését!
Kategória: Általános Szereplők: Voldemort"

Mint látható, a sztori alapja végül nem teljesen ez lett. Bár már eltűnt, de amikor én megtaláltam, volt egy fiction, amely erre a kihívásra válaszolt... nos, hogy finoman fejezzem ki magam, nem felelt meg a "Csak annyit kérek, hogy lehetőleg ne legyen komolytalan." feltételnek. Ha valami konkrétabbat és erősebbet akarok írni, akkor annyit mondanék, hogy ez az egyfejezetes kis szörnyeteg a hidegrázás és a szörnyülködés kiváltója volt számomra. Soha többet nem mertem elolvasni...

De, mint minden rosszban, ebben is volt valami jó: tudtam, milyen NEM lesz a TCE.

A sztori első pár fejezete továbbra is olvasható a Lumoson Camelianna név alatt.

Ennyit mára.

Boldog két és felediket!

Így köszönteném ma a TCE-t, ha erre bárki is megkérne. Ugyanis éppen két és fél éve, 2007 május huszonkilencedikén publikáltam az első fejezetet a Lumoson. Ha akkor megkérdezték volna tőlem, hogy mennyi időt jósolok a sztorinak, ennél kevesebbet tippeltem volna, ami azt illeti. A fic számomra hihetetlen "karriert" futott be: több, mint hatvan fejezetet ért meg, és vagy félezer kritikát.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik nélkül nem lehetne a TCE.
Köszönet Liannának, aki megihletett; köszönet Mirarwának, Lellének ("és reciprok" :D) a kitartásért a hosszú hónapokon át, és azért, mert rájuk mindig számíthattam, ha megnéztem, kik írtak kritikát a fejezethez; köszönet stradonisnak, aki különleges megfogalmazásaival tökéletesen le tudta írni a TCE-t, olyannyira, hogy azzal meg is ihletett; köszönet Mikaylának, aki úgy ismeri a TCE-t, mint a tenyerét, és aki minden gikszert észrevesz a sztoriban; köszönet mellonsnak és Assának, mert mindig megmondták, milyen hibái vannak a fejezetnek, én pedig rohanhattam javítani; és köszönet Narának és dorotheának, akik mindig megörvendeztetnek valamivel.

Egészen elérzékenyülök, ahogyan így nézegetem, hogy mennyi mindent köszönhetek nektek, emberek :)

De áttérve a blogra: már régóta tervezgetem, hogy megmutatom, hogyan is készül(t) a TCE, és úgy gondoltam, a két és feledik születésnap tökéletes időpont lesz. Mától kezdve minden második nap (mégiscsak két és feledik, vagy mi a csoda) - amíg el nem fogy a mondanivalóm, vagy új nem jut eszembe - felteszek egy rövid kis szöveget arról, hogy hogyan jutott el a TCE oda, ahol most van. Tanúi lehetünk tehát rögös útjának... *szipp*

A blog másik funkciója (természetesen) az elvonási tünetekkel küzdő rajongók kárpótlása :D