Így köszönteném ma a TCE-t, ha erre bárki is megkérne. Ugyanis éppen két és fél éve, 2007 május huszonkilencedikén publikáltam az első fejezetet a Lumoson. Ha akkor megkérdezték volna tőlem, hogy mennyi időt jósolok a sztorinak, ennél kevesebbet tippeltem volna, ami azt illeti. A fic számomra hihetetlen "karriert" futott be: több, mint hatvan fejezetet ért meg, és vagy félezer kritikát.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik nélkül nem lehetne a TCE.
Köszönet Liannának, aki megihletett; köszönet Mirarwának, Lellének ("és reciprok" :D) a kitartásért a hosszú hónapokon át, és azért, mert rájuk mindig számíthattam, ha megnéztem, kik írtak kritikát a fejezethez; köszönet stradonisnak, aki különleges megfogalmazásaival tökéletesen le tudta írni a TCE-t, olyannyira, hogy azzal meg is ihletett; köszönet Mikaylának, aki úgy ismeri a TCE-t, mint a tenyerét, és aki minden gikszert észrevesz a sztoriban; köszönet mellonsnak és Assának, mert mindig megmondták, milyen hibái vannak a fejezetnek, én pedig rohanhattam javítani; és köszönet Narának és dorotheának, akik mindig megörvendeztetnek valamivel.
Egészen elérzékenyülök, ahogyan így nézegetem, hogy mennyi mindent köszönhetek nektek, emberek :)
De áttérve a blogra: már régóta tervezgetem, hogy megmutatom, hogyan is készül(t) a TCE, és úgy gondoltam, a két és feledik születésnap tökéletes időpont lesz. Mától kezdve minden második nap (mégiscsak két és feledik, vagy mi a csoda) - amíg el nem fogy a mondanivalóm, vagy új nem jut eszembe - felteszek egy rövid kis szöveget arról, hogy hogyan jutott el a TCE oda, ahol most van. Tanúi lehetünk tehát rögös útjának... *szipp*
A blog másik funkciója (természetesen) az elvonási tünetekkel küzdő rajongók kárpótlása :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése