Válasz újra

Kedves Kriszti!

Orülök, hogy tetszik a sztori - hogy nem olvastad az eredeti verziót, az kifejezetten szerencsés :D Elég gyenge egy történet volt anno, most már remélhetőleg jobb.
Nos igen, én is elég sok Voldemortos/Denemes történetet olvastam, és őszintén szólva magyar fanficek között elég kevés igazán jó írásra lehet ráakadni (bár ez az angol ficekkel is így van, csak ott nagyobb a felhozatal). Tulajdonképpen azért is kezdtem írni, mert ha nem szereted valaki történetét, írd meg a sajátodat (Chinua Achebe). Maradéktalanul elégedett mondjuk nem vagyok vele. Másrészt pedig a valódi ötvenes évekről sajnos nem tudok valami nagyon sokat, a legutóbbi háttérinformáció, amire rákerestem még az eredeti sztorival kapcsolatban, emlékszem, a londoni gázlámpákkal foglalkozott :D Különben pedig Riddle-t/Denemet nem tudom elképzelni "modern" varázslónak. Kész, idáig tart a fantáziám.
Nos, a hiány pótlását tulajdonképpen jogosan várhatod, elvégre a mű egyik célja ez - a Rowling által hagyott számos lyuk kitöltése -, az egyetlen meglehetősen gigantikus probléma az idő. Minthogy mostanában nem sok időm van írni (meg úgy egyáltalán bármit csinálni az órákra való rohangálás és a délutáni programokon kívül), a frissítések között nem hetek, de inkább hónapok telnek el. Mindenesetre reményeim szerint decemberben lesz időm újra írni (ave téli szünet).
Sosem hátrány, ha szereted a politikát, mert én is szeretem :D Szóval hiány nem lesz belőle.
Az ihlet nem árt (bár, ahogyan tudjuk, azt a visszajelzések táplálják :D), köszönöm a véleményedet! És bocsi a kései válaszért.

Üdv:
Serrena

Válasz

Kedves Névtelen!
Sajnos nem tudlak hogyan szólítani, úgyhogy bocsi ^^" Tény, hogy a Denemes történetek száma aggasztó pl. a PD-osokhoz képest, de azért ne csüggedj :) A TCE újraírásával nagyon lassan haladok, mert fokozatosan bontom vissza a történetet, mellesleg pedig nem időrendben haladok az átalakítással, ugrálok a fejezetek közt. Igyekszem vele, de közben vannak más ötleteim is, amiket elkezdtem :S A TCE-hez valószínűleg nem fogok egyhamar fejezetet feltölteni, mert azt szeretném, hogy ha újra elkezdem, akkor ne kelljen egy-egy hónapot várni egy olyan fejezetre, amit tulajdonképpen már olvastatok, vagy úgy-ahogy ismertek.
Történeteket pedig így hirtelen innen tudok ajánlani, nem tudom, ismered-e az oldalt:
http://www.huntomriddlefclub.gportal.hu
Ha további kérdésed/kérésed van, itt elérsz :)

Törlés

A TCE bizonytalan időre lekerül a Meriről. Renoválom, átírom, emelem egy kicsit a sztorit.

Addig is keressetek valami jót, és írjátok meg nekem is ;)

X. - A diplomata feketemágus(ok)

A hatodik fejezetben (A tuti tipp) Irish és Bella a sövény egyik oldalán hallgatóznak, míg a másikon az ominózus csoport társalog - többek között a politikáról is.

A történet szerint a Minisztérium igazgatója Dippet, aki ingatag jellem: hajlik rá, hogy Denemnek és Dumbledore-nak is igazat adjon. Könnyen kitalálható, hogy mi lesz ebből - totális zűrzavar az oktatásügyben. Ugyanis amíg az Ellenálláspártiak és Dumbledore követői egymást marcangolják a törvényhozásban, a végrehajtásban, az igazságszolgáltatásban, az Aurorparancsnokságon, a Wizengamotban, addig a két fő ellenlábas az oktatásügyi reformokban látja a győzelem kulcsát (és nem is tévednek). Intrikák, lefizetések, hazugságok. Röviden.
További felvilágosítás a negyvenedik fejezetben (Politika) olvasható a helyzetről, ha nem emlékeztek :)

Bár szerintem JK-nél is jelentős szerepe van a politikának, de ott az legyalulható erőszakkal. A TCE-ben olyan patthelyzet állt elő, amelyben senki sem képes eltörölni a színről a másikat. A jó kapcsolatok mindennél többet érnek, az ékesszólás kincs.

Dumbledore és Denem mellett újabb erő Grindelwald, az egyensúly, aki mindkét oldalnak barátságot hazudik, holott csak a saját érdekeit nézi - vérbeli opportunista. Grindelwald Dippet legújabb kedvence, miután Dumbledore-t letaszította a székből Denem, akit meg Dumbledore mártott be, és így tovább... Grindelwald a nevető harmadik, vagy legalábbis ezt tervezi. Nem tud azonban a gyűrűről, ami megnehezíti a dolgát.

Láthatjuk tehát, hogy aki a Minisztériumot uralja, az uralja egész Angliát, az törvényen kívülre rekeszthet bárkit. Mindhárom oldalnak vannak támogítói, de senki sem olyan meggyőző, mint a trió. Jelen pillanatban azonban mind Denem, mind Dumbledore messze áll a tűztől, Grindelwald terve pedig, hogy kijátsza őket egymás ellen, sínen van, mélyíti a konfliktust.

Ezt nektek! A mágusvilág csak bámul, mint egy csapat sügér.

Vajon honnan ismerős a szituáció?
(Csak nem a magyar politikából??? Á, dehogy. Minden egybeesés csak a véletlen műve, és nem vagyok felelősségre vonható. Ennyit erről.)

IX. - Denem professzor a R.-ban

És most bizony nem a híres varázslóiskolát rejti az a bizonyos R. Nem bizony.

Hanem egy közönséges (na, jó, azért elég jó) mugli oktatási intézményt, a pesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumot (és Általános Iskolát), illetve röviden a Radnótit. Mint azt kitalálhattátok, én itt tengetem mindennapjaimat.

Történetünk kezdetén Denem professzor még korbeli zavarokkal küzd (l. előző bejegyzések), nincs kialakult személyisége, nincs semmilyen stílusa. Nem tudtam őt konkrétan ábrázolni, nem tudtam, milyen ember, milyen tanár. A második fejezetben ugyan egy tanóra elejét láthatjuk, de ezzel nem voltam elégedett.

Sokat szenvedtem Denemmel, sokáig nem is szerettem nekiülni a TCE-nek (eretnekség?), éppen ezért. A sztori tengett-lengett, nem fogta össze semmi. Aztán - abrakadabra! - megszületett Denem professzor, mint valami homonculus a lombikból. A hasonlat nem véletlen, ugyanis a modellem a kémiatanárom volt.

Nem egy napba került, hogy megtaláljam benne azt, amit a fichez kerestem.

Először talán öntudatlanul lopózott be a sztoriba a karaktere: ha jó tanárt kerestem, rá gondoltam. Mikor lelebegett a papírtantusz, igyekeztem elidegeníteni egymástól az élő embert és a szereplőt, nem akartam totális hasonlóságot, nem akartam, hogy bármi korlátozza a képzeletemet. Mindenesetre Denem fő jellemzői, mint tanár (és mint ember), szinte egy az egyben az övéi: pontos, széleskörű tudás, fölényes, higgadt, kikezdhetetlen stílus, cinikus hangnem, sziporkázó, de gunyoros humor, ezek mind olyan dolgok, amelyeket a létező személytől lestem el, és amelyek tökéletesen passzoltak a képzelt alakra. Szellemes, szórakoztató ember, lehet imádni és utálni, de azért mindenképpen tisztelni kell.

Hát hozsánna néked, kémia- és fizikaszertár ura.

És kösz a cigis tippet.

VIII. - Mi a franc az a vezetőszál? - Avagy mit is lehet Denemmel SVK-fakton tanulni

Irish ugyan bájos-kedves-aranyos lányka volt a képzeletemben, de az SVK-osztályelsőségéből nem engedtem. Értsen a lány, amihez kell, és pont.

Igen ám, de a szakirodalom (Rowling) igencsak félvállról veszi az SVK-t: minden évben más tanítja, nem tanulnak semmit, ennyi, kész. Mógus és Lockhart mesedélutánt, Lupin Legendás Lények Gondozását, Mordon gyilkolást, Umbridge olvasást tanít, Piton óráiról pedig kb. csak annyit tudunk, hogy tanulnak nonverbálisan varázsolni.

Huh. Bőséges anyag, ha egy hetedéves mardekáros SVK óráira vagyok kíváncsi, amelyeket mellesleg a kor (egyik) legnagyobb feketemágusa tart, ugye? De az ilyen apróságokon nem szabad fennakadni, JK végső soron nem receptkönyvet írt, amiben minden egyes percről, lépésről pontosan beszámol, hanem regényt, ami tele van kisebb-nagyobb lyukakkal.
Ezeket aztán a magamfajták próbálják pótolni...

Be kell, hogy valljam, a mágiaelmélete a ficnek hosszú fejezeteken át számomra sem volt világos... illetve, hogy pontosabban fogalmazzak, nem volt fontos. Nagyon hirtelen álltam neki a TCE-nek, az a nagy igazság, és ez sok-sok hibát szült, amit így visszanézve fájlalok. Gondolkodom rajta, hogy újraírjak-e fejezeteket - de erről majd máskor.

Vissza az SVK-hoz: Denem óráit először Pitonéból próbáltam felépítgetni több-kevesebb sikerrel. A téma tehát (úgy-ahogy) megvolt, de végül túl szegényesnek bizonyult. Nem akartam új bűbájokat, átkokat kitalálni, mint más alkotók, mert ezt elcsépeltnek, sekélyesnek éreztem (és ha már AU, akkor legyen teljesen az...), és nem is jutott eszembe semmilyen jól hangzó név - így hát nem új varázslatokra, hanem új mágiaágakra volt szükség. A nevek készen álltak (auromágia, lélekmágia, elementális és elemi mágia, stb.), csak a tartalom hiányzott.

De erről később, maradjunk az SVK óráknál.

VII. - Irish színre lép

Irish, amikor a rivaldafénybe került, eredetileg sokkal keményebb és kötözködőbb alak volt, igazi vad, kemény csaj, a feketemágia királynője, a család fekete báránykája. Aztán viccesebbnek és értelmesebbnek láttam, ha elesett kis őzikeszemű porcelánbaba lesz (az első verziónak ugyanis nem jósoltam nagy jövőt Denem mellett). Ezen belül viszont sokat gondolkodtam azon, hogy egészen pontosan milyen is legyen: harsány, vagy vicces, vagy szókimondó, vagy okos, vagy bátor, vagy talán kiábrándult? Melyik?

Végül ő lett Irish, a középső lány. Irish, a szürke, Irish, a naiv, a szende, a széplélek, Irish, akit elhanyagolnak, Irish, akinek mindenről van véleménye, még akkor is, ha nem hangoztatja. Irish, aki félszeg, ha hatalom kerül a kezébe, és aki sok más dologban is tökéletes ellentéte Denemnek.

Azonban a fic folyamán Irish felnő, egyre komolyabb-komorabb, érettebb lesz. Ez egy lassú folyamat, igyekszem finoman adagolni, fokozatosan kibontani... meg is gyűlik vele a bajom. A legfőbb problémám az, hogy úgy akarom felnőtté tenni Irisht, hogy közben ne veszítse el azt a bizonyos fokú gyerekességét, amiért megszerettem.

Azt hiszem, ezt ti is szeretitek benne, de javítsatok ki, ha nem :)