Irish ugyan bájos-kedves-aranyos lányka volt a képzeletemben, de az SVK-osztályelsőségéből nem engedtem. Értsen a lány, amihez kell, és pont.
Igen ám, de a szakirodalom (Rowling) igencsak félvállról veszi az SVK-t: minden évben más tanítja, nem tanulnak semmit, ennyi, kész. Mógus és Lockhart mesedélutánt, Lupin Legendás Lények Gondozását, Mordon gyilkolást, Umbridge olvasást tanít, Piton óráiról pedig kb. csak annyit tudunk, hogy tanulnak nonverbálisan varázsolni.
Huh. Bőséges anyag, ha egy hetedéves mardekáros SVK óráira vagyok kíváncsi, amelyeket mellesleg a kor (egyik) legnagyobb feketemágusa tart, ugye? De az ilyen apróságokon nem szabad fennakadni, JK végső soron nem receptkönyvet írt, amiben minden egyes percről, lépésről pontosan beszámol, hanem regényt, ami tele van kisebb-nagyobb lyukakkal.
Ezeket aztán a magamfajták próbálják pótolni...
Be kell, hogy valljam, a mágiaelmélete a ficnek hosszú fejezeteken át számomra sem volt világos... illetve, hogy pontosabban fogalmazzak, nem volt fontos. Nagyon hirtelen álltam neki a TCE-nek, az a nagy igazság, és ez sok-sok hibát szült, amit így visszanézve fájlalok. Gondolkodom rajta, hogy újraírjak-e fejezeteket - de erről majd máskor.
Vissza az SVK-hoz: Denem óráit először Pitonéból próbáltam felépítgetni több-kevesebb sikerrel. A téma tehát (úgy-ahogy) megvolt, de végül túl szegényesnek bizonyult. Nem akartam új bűbájokat, átkokat kitalálni, mint más alkotók, mert ezt elcsépeltnek, sekélyesnek éreztem (és ha már AU, akkor legyen teljesen az...), és nem is jutott eszembe semmilyen jól hangzó név - így hát nem új varázslatokra, hanem új mágiaágakra volt szükség. A nevek készen álltak (auromágia, lélekmágia, elementális és elemi mágia, stb.), csak a tartalom hiányzott.
De erről később, maradjunk az SVK óráknál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése