IX. - Denem professzor a R.-ban

És most bizony nem a híres varázslóiskolát rejti az a bizonyos R. Nem bizony.

Hanem egy közönséges (na, jó, azért elég jó) mugli oktatási intézményt, a pesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumot (és Általános Iskolát), illetve röviden a Radnótit. Mint azt kitalálhattátok, én itt tengetem mindennapjaimat.

Történetünk kezdetén Denem professzor még korbeli zavarokkal küzd (l. előző bejegyzések), nincs kialakult személyisége, nincs semmilyen stílusa. Nem tudtam őt konkrétan ábrázolni, nem tudtam, milyen ember, milyen tanár. A második fejezetben ugyan egy tanóra elejét láthatjuk, de ezzel nem voltam elégedett.

Sokat szenvedtem Denemmel, sokáig nem is szerettem nekiülni a TCE-nek (eretnekség?), éppen ezért. A sztori tengett-lengett, nem fogta össze semmi. Aztán - abrakadabra! - megszületett Denem professzor, mint valami homonculus a lombikból. A hasonlat nem véletlen, ugyanis a modellem a kémiatanárom volt.

Nem egy napba került, hogy megtaláljam benne azt, amit a fichez kerestem.

Először talán öntudatlanul lopózott be a sztoriba a karaktere: ha jó tanárt kerestem, rá gondoltam. Mikor lelebegett a papírtantusz, igyekeztem elidegeníteni egymástól az élő embert és a szereplőt, nem akartam totális hasonlóságot, nem akartam, hogy bármi korlátozza a képzeletemet. Mindenesetre Denem fő jellemzői, mint tanár (és mint ember), szinte egy az egyben az övéi: pontos, széleskörű tudás, fölényes, higgadt, kikezdhetetlen stílus, cinikus hangnem, sziporkázó, de gunyoros humor, ezek mind olyan dolgok, amelyeket a létező személytől lestem el, és amelyek tökéletesen passzoltak a képzelt alakra. Szellemes, szórakoztató ember, lehet imádni és utálni, de azért mindenképpen tisztelni kell.

Hát hozsánna néked, kémia- és fizikaszertár ura.

És kösz a cigis tippet.